Farkas és Piroska
Nem fogadott szót anyjának a kis Piroska,
Letért az útról, és egyből ment a tilosba.
Hogy az apja hol volt-hol nem, nem lehet tudni.
Egy pszichológusnak kéne itt jó mélyre túrni.
Én itt döglöttem egy korhadt, tré fa tövében,
Mikor a lány feltűnt a tiltott ösvényen.
Megdorgáltam:,,Hova, hova? Nem oda Buda!',
De azt is elárulta még, hogy mi a PIN kódja.
Alkoholt vitt volna szegény mamának,
Aki enélkül is már nyomta az ágyat.
Én biztattam:,,Inkább szedj kamillákat,
Gyógyfüveket. Ne egyet, százat!'
Miért ilyen nagyok a szemeim?
Hogy mindent meglássak!
Miért ilyen nagyok a füleim?
Hogy mindent meghalljak!
Miért ilyen nagyok a kezeim?
Hogy többet markoljak!
Miért ilyen nagy a pofám?
Kuss!
Kivizslatni elszaladtam, hogy van a nagyi.
Egyből láttam, csórikámnak már mindjárt annyi.
Túlnyújtózott a nyugdíján, szinte megfagyott.
Bátor inkubátor lettem, velem takarózhatott.
Piroska nem akart ily sorsot magának.
És, amikor megjött, nyomták a faágyat.
Őszülő ősszülei nem tartottak férget,
Tehát jöttek egyből a tesztkérdések:
Miért ilyen nagyok a szemeim?
Hogy mindent meglássak!
Miért ilyen nagyok a füleim?
Hogy mindent meghalljak!
Miért ilyen nagyok a kezeim?
Hogy többet markoljak!
Miért ilyen nagy a pofám?
Hamm!
Jótett helyébe jót vártam.
A szokás szerint ráfáztam.
A kunyhóba betört egy merénylő.
Vadásznak mondott szervkereskedő.
S, hogy mi volt a hála, a köszönet,
Azt ne tudjátok meg gyerekek!
Én lettem a rossz, a gonosztevő,
Öreget, fiatalt, mind megevő.
Miért ilyen nagyok a szemeim?
Hogy mindent meglássak!
Miért ilyen nagyok a füleim?
Hogy mindent meghalljak!
Miért ilyen nagyok a kezeim?
Hogy többet markoljak!
Miért ilyen nagy a pofám?
Kuss!