A zenergia
A sztori így szól, nem vagyok polihisztor,
csak egy cowboy,
de néha lövésem sincs hol a pisztoly
Régen hosszút kések éjszakára,
ma legkésőbb érek haza tízkor
Szavakon lovagolok, és hánykolódom,
egy poszt hány kilót nyom a lájkolókon
Néha lenn, néha fenn van a hangulatom,
mondom, random a rangom, mint a vadnyugaton
Ismersz én mindig is fiatal voltam,
téged se hagylak megöregedni, jól van?
Hát kihúzom magam, de nem a munka alól,
és ontom a hangom, ami újra dalol
A zene, a zene, a zene
az energiám most lángra gyullad
Mert szeretni szeret, mert szeretne szeretni,
égni, hatni újra
Te remegsz, te remegsz
te remek színben vagy, mert rád is úgy hat
Nyomot hagyok a repülők egén,
megénekelem a röppályát, meg én
Olyan vagyok mint bárki, aki nem én,
tehát más, mint bárki más egyén,
át hatvannégy megyén
Felnövök, mint a mustármag,
ehhez a nagykönyv adja a puskámat
Ezért is mondok most párat,
hogy akkor se csüggedj, ha lustább vagy
Éghez ragadt vagyok, de tudod mitől?
Hogy a világ alólam kidől
És már rímeket látok, ilyen az ember szeme
A szóból is megárt a sok, ezért szóljon a zene...
A zene, a zene, a zene
az energiám most lángra gyullad
Mert szeretni szeret, mert szeretne szeretni,
égni, hatni újra
Te remegsz, te remegsz
te remek színben vagy, mert rád is úgy hat
Mindig behatol, hol nekem szól,
mindig ahol vagyok, akárhol
Meg se születtem, már velem volt
Hangja felemel, és magával sodor
A zene, a zene, a zene
az energiám most lángra gyullad
Mert szeretni szeret, mert szeretne szeretni,
égni, hatni újra
Te remegsz, te remegsz
te remek színben vagy, mert rád is úgy hat