Vissza a gyökerekhez

Űrhajós létemre nem vagyok súlytalan,
a jövőm végtelen, de mégse múlttalan
Irodaszékemen mi unszol untalan?
Bírom az életem, úgy érzem, újra van
Leveszem ujjamat az infra egérről,
műholdak hullanak a Teremtő egéről
Egy ikon villan, ez megrázó üzenet lesz,
azt írja reset-elj, vissza a gyökerekhez

Ijesztő madárként pukkasztó polgárok,
kis üveggyöngyökért merülő bulvárok
Feltör a bűntudat, a világ már reped,
ez a törésvonal szíveken átered
Ki is az, ki most másoknak nyújt kezet,
hátának ostorán, vérnyomon út vezet
Megtanít izzani, micsoda szeretet ez,
ami még hív ma is: vissza a gyökerekhez

Pirosnál pénzt adok, kinyúlva taximból,
így nem fáj úgy, hogy a kasztrendszer kasztingol
Senki se csípi ezt, nézem a gps-t,
persze nem írja ki, hogy fogom bírni ezt
Sodor a forgalom kezdeti célok helyett,
figyelem hol vagyok, még vár az őseredet
És ami kívül van, az ennek sose kedvez,
de belül szól a hang: vissza a gyökerekhez