Naiv voltam

I.

Sok ember lépett be az életembe,
Sok elment, de ez az élet rendje.
Nem érdekelne, de fájnak a sebek,
Már magam sem tudom, hogy néha mit tegyek.
Mint jéghegyek, akadályok előttem,
Megtorpanok, de hisz régen felnőttem.
Legyőztem nem egyet, és vártam, hogy jobb lesz.
Kit barátnak hittem, reméltem, ott lesz,
Mellettem, de el kellett felednem,
Mert az szúrt hátba, kiért mindent megtettem.
A barátságot, így mélyre eltemettem,
Igaz szavakat többé nála nem kerestem.
Túl naiv voltam, hogy tisztán lássak,
Ő meg álszent, tudta, minden csak látszat.
Eljött a másnap, fény derült az egészre,
Végig hazudott, csak én nem vettem észre.

Refr.:

Naiv voltam, elhittem, hogy változol,
A hibákért mindenki mást okol.
Mindenki belerúg valakibe,
És elhiszi, hogy így viheti valamire.
Tudod, az, akire én régen vártam,
Csak ott létezett, ahol még magasan szálltam.
Az álmomban, de kiábrándít a valóság,
Ha kinyitom a szemem, jön egy újabb csalódás.

II.

Elbuktam a szerelmet, felkapott, majd elejtett
A forgószél, mit ezer érzés keltett fel.
Én sokáig nem hittem el,
Hogy a szívemmel játszik, és többé nem felel.
De nem érdekel! Többet nem érdemel,
Kinél valójában semmit nem értem el.
Lehet barát vagy szerelem,
Többé nem kell nekem,
Lehet nehéz, de úgyis elfeledem.
Fele sem igaz annak amit a szemeddel látsz,
Ha nyerni akarsz, akkor jól kell, hogy játssz!
Itt mindenki más, ha lekerül az álarc,
Hazug szavakkal, Te is bárkivé válhatsz.
Hát válassz! Valóság vagy játék?
De utóbbinál nem maradsz
Csak árnyék számomra.
Nincsenek igaz szavak,
Hisz, amit látok, eltűnik egy pillanat alatt.

Refr.:

Naiv voltam, elhittem, hogy változol,
A hibákért mindenki mást okol.
Mindenki belerúg valakibe,
És elhiszi, hogy így viheti valamire.
Tudod, az, akire én régen vártam,
Csak ott létezett, ahol még magasan szálltam.
Az álmomban, de kiábrándít a valóság,
Ha kinyitom a szemem, jön egy újabb csalódás.