Szívem érted rapdes

I.
Szeretni olyan könnyű, de én most gyűlölni szeretnélek,
ha ez végre menne, téged többet úgysem keresnélek.
Már nem félek, hisz rég nincs kit elveszítsek,
Nincsenek már képek, miket apró szívekkel díszítsek.
Csak egy dallam a fejemben, ütemek szólnak halkan,
Így érzéseim mondom el mindig egy-egy dalban.
Minden pillanatban rád gondolok, de én nem erre vágyom,
Unom már, hogy sírva terülök el nap mint nap az ágyon,
majd eljön egy újabb álom, és ismét te ölelsz benne,
de tudom jól, hogy a valóságban nem ilyen egyszerűen menne.
ha szívünk mágnes lenne, akkor is taszítanálak téged,
bár testileg még kellek, de lelkedet megölte büszkeséged.

Ref. (2x)
Hát eressz kérlek, engedj, nem kell többé hogy szenvedj,
Velem lehess, együtt kint a réten pillangókat kergess,
Ha ez neked mára terhes, inkább temess, nyugodtan nevess,
azon hogy a szívem már csak te érted repdes.

II.
Polcomon lefordított fényképed őrzi még meg emléked,
Most büszke lehetsz magadra, ez lehet neked legfőbb éked.
Ha elég bátor lennék, akkor a szemetesemben végeznéd,
És hogy hová lett a képed, már hiába kérdeznéd,
De nem megy.. ott még egy kedves arc bámul rám,
Ha két szemébe nézek, halvány mosolyra áll a szám,
Majd legördül egy könnycsepp, de hallgatnom talán bölcsebb,
Ha tudnád mennyire fáj most, akkor sem lenne könnyebb.
Hogy mikor igénylem társaságod, azt hiszed, hogy látod,
De mit fejedben elterveztél, az már rég csak a te világod.
Többé nem érzed illatom, s nem mosolygok rád kedvesen,
Lépj tovább, hagyj békén, csak úgy érzelmektől mentesen!

Ref. (2x)

III.
Próbálom átprogramozni szívem, hogy már ne érted zakatoljon,
Hogy a boldog pillanatok helyett ne a szomorúak felé toljon.
Ne feléd sodorjon az élet, hisz engem nem a fájdalom éltet,
Amit folyton velem művelsz, a biztos továbblépésre késztet.
Majd rajzolok egy térképet, az vezesse tovább az utad,
Magad előtt arcom ne lásd többé, ha felidézed a múltad.
Jön egy új nap, egy új esély, hogy megtaláld a megfelelőt,
Talán Ámor volt a hibás, mikor ravaszul ismét szívembe lőtt.
Ejtőernyőt veszek hátamra, hogy ne zuhanjak le a földre,
Szakadt szárnyaimmal nincs mit tenni, úgy sem jutok többre.
Egy görbe vonal talán segítene, de miért nem mosolyog senki?
Miért fáj mindenkinek, ha szememből éppen egy könny cseppen ki?

Ref. (2x.)