Végzet - km. SMF

A pokol tüze éget
ott még láthatlak téged
most véged végre érzed
érted eljött a végzet
mérged átjárta testem
utolsó csókod rám mérted
miért nem érted
én meg tettem
hiába nem kérted
remélted s reméltem ennek happy end lesz a vége
most megnézheted, hogy az arcom forró lázban ég-e
karom liba bőrös lesz érintésed magamon érzem kívülről nem látszik, de
belül régóta vérzem
nem értem miért nem
engeded el még
mindig két kezem mond
miért ragaszkodsz úgy
ahhoz, hogy te legyél a végzetem nevem szívedbe égetem
mi közbe fáradt szárnyaim tépkedem rossz úton lépkedem, de hidd el én már élvezem

ne közelíts felém ha én téged elkerüllek szívemben hagyott késeid már régen elmerültek véresen a pokoltornád tetteden sátáni hangon harsogom én már nem szenvedem föld alá temettem a rosszat ami te voltál szívem minden fájdalmat már egyszerűen deportál nem hat rám a bánat, mert erősebbé lettem mikor könnyek folytak arcomon újjá születtem a lelkem megnyugszik a szemedben kínok villannak, amit egyszer nekem adtál legyél részese mind annak kóstolj bele te is a szenvedés keserű ízébe ha rajtam múlna a végzet felé ezer ördög kísérne

Akár merre nézek
Fagyos arcod látom magam előtt
Gyerek szemekkel bámulsz rám
Hiszen nem vagy te még felnőtt
Ármod mégis szívembe lőtt
Átszakítva egy felhőt
Jeges esőt zúdítva rám
Már nem érzékeltem az időt
Gyorsan teltek el a percek
A napok hónapok kellettek
A szavak semmit nem értek
Összetörtek a tettek
Bátran nevethettek rajtam
Könnyedén lepereg rólam
Műtestek itt van mellettem
Már évek óta tollban
A pórban egy szólam
A sorban nem egy pontban
Elmondtam ott van forgathatom
Akár jóban rosszban
….
Csak szóban tök mindegy milyen pózban
Bármit kérhettek tőlem, de én többé nem leszek szótlan