Zene

Elfáradtam nagyon,
nem érzem már a karom.
Járjuk az utcát ketten,
csak a dallam van velem.

Néha megállok egy sarkon,
s a csendet betölti a hangom.
Magamnak énekelek és érzem,
jobb lenne mindig veled.

A helyzet most már más,
rád gondolni kínlódás.
És mégis ketten vagyunk,
igaz, hogy nincs egy vasunk sem.

De a zene mindig velem marad,
nem úgy mint te, aki válogat.

Lá-lá-lá ...

Szeretnék üvölteni néha,
ha meglátlak mással járni.
Odarohanni hozzád,
történjék utána bármi.

De eszembe jut, hogy nem lehet,
s ez nem szegi mégse kedvemet.
Mert többet többet ér nálad a zene,
ha nem is hiszed.

Mi csak az enyém, látod,
nem úgy mint a te szíved.
És mégis ketten vagyunk,
igaz, hogy nincs egy vasunk sem.

De a zene mindig velem marad,
nem úgy mint te, aki válogat.

Lá-lá-lá ...