Haldokló nemzedék

Nem tudod, miért a vágy az érzés benned él, te szeretnél
Jobb világot, kevesebb átkot, kevesebb bűnt és több barátot
Hol a béke hol a szeretet, valahol már rég elveszett
Merre tartunk, érdek harcunk uralkodik minden felett

Pénz a világ, nincsenek hibák, a tükör helyén egy festmény áll
Nincs kontroll, a pénz rombol, az árvíz tombol, az idő megáll
Ki jön majd, hogy az eltévedt fajt megállítsa az önpusztításban
Engedjük -e a segítő kart, vagy elveszünk a képmutatásban

Refr.:
Haldokló nemzedék utolsó gyertyája ég
Tagadjuk erősen, de tudtuk ezt mi már rég
Pusztulás ízű csókját adja a vég
Kihunyt a gyertya, de mi megváltást remélünk még

Kézben fegyver, szemben ember, parancsszóra húzzák a ravaszt
Gyerekek halnak, asszonyok sírnak, Amerika küld majd sebtapaszt
Eltévedt bomba, dönt majd romba, ártatlan emberek életét ontja
Hatalmi játék, sokaknak fáj még, az emberi élet itt többé nem érték

Fogytán a kenyér, a természet nem él, porain az ember új tavaszt remél
Mű lett az anyag, melyhez teremtés tapad, de az élet az anyagból ismét kimarad
Így lesz az sivár, élettől mentes, mozdulatlan képként selejtes
Ott lóg a falon és a levegőben, szívtelen műanyagtemetőben