A börtön ablakába
A börtön ablakába soha nem süt be a nap
Az évek tovaszállnak, mint egy múló pillanat.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
A rács mögött az élet olyan lassan múlik el,
Egy csavargó dalától tán vidámabb leszel.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
Egy végső búcsúcsók, mit úgy vártam én.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
Egy késő éjszakán karomba zártalak,
Ha nem voltál velem, én mindig vártalak.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!
Egy késő üzenet, egy megkésett levél,
Amelyben üzened, hogy nem vagy már enyém.
Ragyogón süt a nap, és szikrázik a fény,
Csak a szívem szomorú, ha rád gondolok én,
Szeretlek én, óóó szeretlek én!