Márványkő a mellemen
Oh a Beatrice, oh a Beatrice
Legeslegjobb a földkerekén!
Hold csillan a párnámon, hűvös, mint a vas.
A kedvesemet várom, az acél nyolc húszast.
Egy volt csak, és nem kell több.
A remény rég kihunyt
Cet vagyok a fővenyen, és nincs már visszaút.
Márványkő a mellemen, őrzi álmomat
De nem fakul az emlék, fojt az iszonyat.
Magába mar a kígyó, sebzett hal csapong
Nem látom az arcod, az éjmadár dalol.
Könyörtelen kór közelít, mindent felzabál, engem is
A hazug kurvák szeretője, a feladott harcok temetője
És én csak álmokat kergetek, a képernyőre meredő
Reklámmal kimosott agyvelőjű meggyőződéses hülyékkel.