Várj még
Ha láthatnám, hogy kik vannak az égben,
Tudnám, hogy minden jól van ahogy van - vagy mégsem.
Nem lenne véletlen ebben az életben,
Tudnám, hogy mért van az, hogy több sebből vérzem.
Látnám, ahogy mosolyog a szerelem,
Szelíden rám néz, nem kell hogy keressem,
De ma beborult az ég, és ajtóban állsz…
Várj még, míg a hajnal a csendből felsegít!
Várj még, szárítsd fel a könnyeket az arcomon!
Várj még, tudod a reggel úgy is elszakít,
Ezen az éjen ne hagyj egyedül!
Mit látsz, ha megadatik neked is:
Lásd amit ő lát, még csak ha gyermek is,
És ahogy rád néz, minden mit féltesz
Felszínre tör és kérdez:
Mért szalad el a sok idő,
És hová megy aki már nem jő..?
És benned ott a válasz,
De még nem szabad elmondanod.
Várj még, míg a hajnal a csendből felsikít!
Várj még, szárítsd fel a könnyeket az arcomon!
Várj még, tudod a reggel úgy is elszakít,
Ezen az éjen ne hagyj egyedül!
A szívben ott a vér, a vérben ott a tűz,
A kétely benne ég és mindent mélyre űz,
De ha kérnem kell, neked hinni tudnék még talán…
Várj még, míg a hajnal a csendből felsikít!
Várj még, szárítsd fel a könnyeket az arcomon!
Várj még, tudod a reggel úgy is elszakít,
Ezen az éjen ne hagyj egyedül!