Az én hibámból

Minden éjjel környékeznek tévelygõ lelkek,
Szeretnék, hogy újra vétkezzem,
Azt skubizzák, nézik, várják, hol, mit rontottam,
De sok fogásuk úgysincs már rajtam.

Az én hibámból, én bajomból nem húz hasznot senki sem,
Kiszellõztettem, hogy rend legyen.
Az én hibámból, én bajomból nem jár már jól senki sem,
De csibészkedni így is van kedvem.

Minden éjjel mással háltok, édes pajtások,
Ti tudjátok, meddig bírjátok.
Szétzilálni, megszaggatni, minden szép álmot,
Utólag meg mást hibáztattok.

Az én hibámból, én bajomból nem húz hasznot senki sem,
Kiszellõztettem, hogy rend legyen.
Az én hibámból, én bajomból nem jár már jól senki sem,
De csibészkedni úgy is lesz kedvem.

Az én hibámból, én bajomból nem húz hasznot senki sem,
Kiszellõztettem, hogy rend legyen.
Az én hibámból, én bajomból nem jár már jól senki sem,
De csibészkedni mindig lesz, de csibészkedni bármikor, csibészkedni újra van
kedvem.