Az utolsó tánc közr. Taskó Laura (Prod by Csaesz)

Utolsó táncunk volt,
a költő is rád gondolt,
Nem állhatsz meg itt már,
menned kell..


Végül mi vagyunk azok akik itt maradtak,
mi nem dőltünk be a színfalaknak,
ami húz azt hagytam, húz a bajba,
belém vágott mint a kés a vajba,

nem kamatozik a pénz a bankban,
mindenki élete egy kéz alatt van,
mára elkeserít hogy élve hagytak,
Magyarország lassan csak egy légy a szarban.

Ne hallgass arra aki csöndbe hagy,
mondj ki mindent mit a szíved haj,
kinek az inge az rá igényt tart,
rájössz egy napon csak egy színész vagy,

az élet az dráma, nem vígjáték,
tudom állva néznéd ha bírnád még,
volt sokkal jobb, de ez így már tré,
ki maradhatott volna az nincs már rég.

Egy madár úgy szállnék minél messzebb,
az élet egy vadász, töltény minden verse,
ez igy most nem kell mert ha igy szeretsz meg,
akkor megeshet az is hogy nem feledsz el,

lassan húsz évesen miért ezt kell látnom,
hogy amiben felnőttem egy mérgezett álom,
ez tény amin állok én itt játszottam,
a gondolattal először hogy rászoktam.


Ref.:

Utolsó táncunk volt,
a költő is rád gondolt,
Nem állhatsz meg itt,
menned kell megint,
felejtened pedig hát,
nem kell.


Tesó, én először el sem hittem,
hogy azt lövöd hátba aki felsegített,
én nem bízok meg az exeimben,
de ha ezt teszi velem akkor meg se tisztel,

vedd el isten, ami neked jár, kérlek
hisz ez az élet veszett már,
na kezet rá, hogy meg tetted,
mikor velem volt már akkor sejtettem.

De ha ez kellett, akkor csináld bátran,
löksz a sárba, de még fel sem álltam,
ezt nem vártam, de hát ne sajnálj,
ne kelljen semmi ha nincsen már,

így is kár, hogy ismerlek, vágod?,
de a haverok közt nem szelektálok,
ez a jelmezed, áhh most már leesett,
itt a barátokat rossz helyen keresed.

De te neked, már nem jár semmi,
tőlem, mihamarább fogsz el tűnni,
nem kell tűrni, nem nézem végig,
akit szerettem más szívét tépi,

szét, én meg alkoholba fulladok,
ne kérdezd hogy mi van mert jól vagyok,
tudod sok a gond, de nem érdekel,
mindenért küzdök amit félthetek.


Ref.:

Utolsó táncunk volt,
a költő is rád gondolt,
Nem állhatsz meg itt,
menned kell megint,
felejtened pedig hát,
nem kell.


Ez gyertya egyszer éget, nem gyullad,
meg újra és újra és újra és újra,
senki nem tudja igazán min múlna,
egy mosoly az arcomon mitől megjavulna,

meg annyi élet és meg annyi ember,
meg meg állok, de csak az jut eszembe,
hogy mennem kell, már valamire jutottam,
ha már nem leszek mellett nevess ki nyugodtan.

Életem perceit azzal töltöm, költök,
hogy jobb legyen ezen a földön,
jössz te, de csak egy verset kérsz,
tovább mész, és egy újabb ellenség,

de mi kellett még, nem vagyunk barátok,
elfeledtél, de látom ez a lábnyom,
egy átok, ti vártok de nem megyek,
ne legyen hogy még egyszer elcseszem.

Ez kell nekem, de nem kapom meg,
amíg élek, egy álmom se adom fel,
új nap ragyog de ne vakon kelj,
látni akarok mindent amit amúgy nem,

ne lapulj meg, bontsd ki szárnyad,
mi a szíveden tesó azt mond ki bátran,
igen várlak, egy hideg zárka,
lett ez a hely mert a szívem zárva.


Ref.:

Utolsó táncunk volt,
a költő is rád gondolt,
Nem állhatsz meg itt,
menned kell megint,
felejtened pedig hát,
nem kell már...