Mániákus depresszió
Bijou
Mániákus depresszió
Pollenvédő szemüvegben
Mozgásom könnyed, kecses
Alig állok a lábamon
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok
Szeretem ezt az álmomat
Fekszem a fűben az ég alatt
Két dologgal egészen eltelve
Alvást és mosolygást mímelve
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok
Végül elaludt szegény
Ez így már egy kész regény
De még le se csukta a szemét
Máris hallja a mesét
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok