Tűzben égve
Mindenhol Te vagy a lelkem tűzfalán
A hangod hív egy hosszú éjszakán
Az éjben csend honol, de mégis fáj
Szíved dobbanása hozzám száll
Lassan mindegy már, merre visz az út
Egy sötét sikátor, a tábla megfakult
Minden céltalan, a Hold néz rám
És a gondolatom nálad jár
És az emléken túl látom arcodat
Tűzben égve
És a falakon túl közel a múlt, ami álmodni nem hagy
Égő nyár, velem elbántál
Neked elhittem azt, mit álmodtál
Forró nyár, soha nem szóltál
Hogy az őszből is lassan tél lesz már
Hol volt, hol nem volt, volt egy régi nyár
Eltűnt álmok közt sok kérdés vár
Őrzöm arcodat: egy féltett kép
Ami lelkem mélyén megmaradt még
Önző pillanat és önző vágy
Talán nem hiába várok rád
Már csak gondolat a vágyunk rég
Érzem, megbocsát majd egyszer az Ég
És az emléken túl látom arcodat
Tűzben égve
És a falakon túl közel a múlt, ami álmodni nem hagy
Égő nyár, velem elbántál
Neked elhittem azt, mit álmodtál
Forró nyár, soha nem szóltál
Hogy az őszből is lassan tél lesz már
Égő nyár, velem elbántál
Neked elhittem azt, mit álmodtál
Forró nyár, soha nem szóltál
Hogy az őszből is lassan tél lesz már