Semmit ne mondj!

verse 1.:
Átölelt szorosan, két szemembe nézett,
éreztem rögtön, hogy végleg megigézett.
De egy pillanat nem tarthat örökké,
elég volna, ha néha nem elfeledné.

verse 2.:
Nyár volt és este, - az égen sehol felhő -
Súgta hogy szeret, hogy én vagyok az első.
Elhittem neki, hisz többre úgy se vágytam,
érintése perzselt a hosszú, puha ágyban.

ref.:
Semmit ne mondj, ha vége, így is szép volt!
Nem haragszom és soha meg nem bánom.
Rág gondolok... ez az éj csak rólunk szólt,
de túl rég volt.

verse 3.:
Az emlék idővel mindig sokkal szebb lesz.
Nem kell több hívás, ne rontsuk tovább még ezt!
Csak néhány fénykép a telefonok mélyén
és minden megy tovább ott, a maga helyén.