Én ma is várlak

Az az utolsó szó, amit akkor mondtál, még ma is éget
Mint az a régi dal, amit annyiszor játszottam, ha kérted.
Ma is látom, ahogy ülsz ott és a könnyed a földre hullott
Akkor már tudtam, a vége itt van,
Csak valami kellett, hogy én is ezt mondjam.

És nem maradt utánad más,
Csak a magány keserű íze
És azóta tudod az életnek is
Halványabb a színe.

És ez az érzés, ami végképp
Az őrültségig kínoz
Meg az a pár sor a gyűrött papíron
Nagyon nehéz, valahogy bírom.

Ez az a tűz, ami téged is éget
Ebben a tűzben én veled élek.

Mert én ma is várlak téged.

Egy darabokra tépett fénykép és lassan öl mega vágy
Mint egy sebzett vad a csapdában, ami érzi a halál szagát.
És ez az éjjel, furcsa kéjjel felfal minden nappalt
Csak ez a dallam marad meg halkan
Hisz semmim nincs már, mindent neked adtam