Lehettem volna
Miklós Tibor, Várkonyi Mátyás
Tudod, néha fáradt vagyok,
Lehunyt szemmel arra gondolok:
Ez a rohanás már
Olyan hiábavaló.
Tudod, néha észreveszem,
Mennyi minden hiányzik nekem,
Pedig azt hihetnéd,
Csupa fény az életem.
Lehettem volna híres színész
Mások sorsát élhetném sok filmben.
Kaland és játék lenne életem
Nem tudom, hogy miért lettem zenész.
Lehettem volna, mint annyian,
Békés, nyugodt, otthonülő ember.
Nem érdekelne a nagy siker,
Élhetnék, mint mások boldogan.
Tudod, néha álmodozom,
Mire jó ez? Magam sem tudom.
Amit elértem már,
Érzem, fel nem adható.
Tudod, néha fáradt vagyok,
De ha szólnak a régi dallamok,
Újra örömöt ad
Az, hogy zenész vagyok.