Várj!

Mindig tudtam azt, hogy a baj nem egyedül jár,
hogy a tél nagyon meleg, hideg a nyár.
Mentem úgy haza, hogy tudtam senki se vár,
és a holló az ablak alatt mondta, hogy kár.

Nem mondta senki, hogy milyen legyek,
csak álmodozni hagytak és mondták,
ha valami kellett nekem:
Hogy várj te várj, csak várj,
valami lesz majd, csak várj.
Járj és járj, csak járj,
ha fáj is a lábad, csak járj.

Engem félre toltak mindig, de nem hagytam magam,
mert annak, aki talpon marad, igaza van.
Úgy rohantam néha, hogy elakadt a szavam,
és sohasem hagyták, hogy kifújjam magam.

Nem hagyta senki, hogy önmagam legyek,
csak álmodozni hagytak és hagyták,
ha valami kellett nekem:
Hogy várj te várj, csak várj,
valami lesz majd, csak várj.
járj és járj, csak járj,
ha fáj is a lábad, csak járj.

Várj, te várj, csak várj,
valami lesz majd, csak várj.
járj és járj, csak járj,
ha fáj is a lábad, csak járj.

Várj, te várj, csak várj,
valami lesz majd, csak várj.
járj és járj, csak járj,
ha fáj is a lábad, csak járj.

Várj, várj, csak várj,
Várj, várj, csak várj,
Várj, várj, csak várj,
....