Mégegyszer...

Bús fejünket vad kõsziklák;
Rejtögetik, lappontgatják
Jártunk-keltünk eltakarja
Erdõk, berkek bús avarja
Amerre bujdokol, erdõn-hegyen át
Ne mossa le zápor a lába nyomát!
Avarba ne rejtse levéltakaró
Szél el ne söpörje, ne födje be hó!
Amerre jár lovunk lába
Sír az erdõ minden fája
Bús árnyéka ráhulldogál
A bujdosó katonákra
Õrizze meg épen a sũrũ vadon
Maradjon sugaras mindig az a nyom
Minden kis porszeme sértetlen álljon
Hogy az én kedvesem visszataláljon!
Sebeink nem szũnnek meg fájni, égni
Nem enyhültek, újulnak szenvedési
Rég alva járunk, és némán vérzünk...
Hova tũnt régi dicsõségünk?
Ha mégegyszer, mégegyszer felvirradna
Szabadságunk lehanyatlott napja!
Hej, ha Te, jó Urunk, meghallgatnád
A Te bujdosóidnak dalát...