Az öröm beszél
Manapság az elvek,
drága luxuscikkek.
A világbéke tervek,
ócska gúnyos viccek.
Fajunk gyilkos vírus,
a gazdatestünk Földünk.
Mindhiába a virtus,
mi is fertőzödünk.
Mégis úgy érzem,
kár még temetni minket,
Sokszor jó szándék,
vezérli tetteinket.
Szépre, békére,
harmóniára vágyunk.
Ébred az elménk,
ha széjjeltörik az álmunk.
Refrén:
Várj! Most az öröm beszél,
aki figyel, talán megérti mit mond.
Állj! Soha ne fojtsd belé,
ha megosztaná velünk a titkot!
Én még hiszek a változásban,
az erőnkben, az önfeláldozásban.