Hullanak a levelek
Refrén
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem
verze 1.
Rabszolga jelmezben, egyenruhában
tiszta lelkek, póráz rabságában
Határok mentén, a fegyelem útján..
megteremtik a félelem súlyát
Mi elnyomja belsőd, fékezi éned
méreggel kezelnek mindent mi éltet
Az idő gyorsul, rohannak a percek
eltelnek a napok, repülnek a hetek...
Minden pillanatban manipulálnak
a természetből katapultáltak
A változást elveszik tőled
ők úszkálnak a pénznek bedőlve
Akkor lesz jobb ha megérted végre
minden fájdalmad mik bántanak téged
Én nem akarlak megváltoztatni
utat mutatok hogy te is tudj adni
Nem azt mondom, hogy: Mindenki rossz!
Mindenki bánt és van egy gonosz
Ők is elvesztek, a rendszer részei
valakik lettek, címkék mik szétszedik
Maradék lelküket, létrára terelve
a hatalom útján, magányba kergetve
A remény az, mitől a szíved oly emberi
ami hitet ad, és tudatod megfeni
Refrén
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem
verze 2.
Tapasztalj meg mindent mit lehet
az élet erről szól, erre vezet!
Az igazi iskola itt van előtted
a léted a tanár, nincsenek felnőttek
Lelke gyermeki, tudásra szomjas
játszva könnyedén alkot újat
Vannak dolgok miket nem kell érteni
elég ha érzed ahogy tudatod ébreszti
A tükör nem invertál, magad láthatod
minden pillanat mi csendesen átkarol
Vezeti lényed, mutatja utad
ahogy pár kósza érzés szeli át a múltat
Az idő repül, ha járod vele táncát
egy lépés...két lépés... nem is lényeg már!
Pikáns a sors, mi íveli a szárnyát
ott mélyen benned építi a várát
Hogy élvezd az életed, merj végre élni
csukott szemmel szilánkokra lépni
Hogy élvezd az életed, merj végre élni
csukott szemmel szilánkokra lépni
Refrén
Hullanak a levelek, ősz van a szívedben
A tettek beszélnek, rizsa már nem kell
A tér rohan felénk, ahogy te futsz el tőlem
A lelkem megbékélt, a fényre kijöttem