Horrorszkóp

[Intro]
Figyelj intenzíven: Nincsen minden sínen
Kint tekintek, intek: Pihenj, sírhely itt benn
...volt ...nincs ...holt ...kincs
…nézz ...rám …éld …át!

[Dumanoid]
Minden olyan valósnak hatott:
Valami baljósan ragyog
Előttem, tudtam, hogy bajt hozhat, csakhogy...
... azóta adósa vagyok!
Hogy mi is vár pontosan? A krízis már most ott van:
Félelem egy gömbben kikristályosodva
A para-noia paran-csolja, hogy gyanakodva
Barangoljak, vitt a vízió balra-jobbra
A kép vitaszító, hisz visszataszító
Már-már torz, ronda kór, mit kiszabadít, ó!
Háborgató, nem hagy, hátborzongató
Lá-lázongó agy, hol nem lágy zongora szól
Mától fogva... bent várt idill még rég
Elmegy, hogy int, nézzed, ez válik lidérccé
Elmegyógyintézet, olyan a mentálhigiéné, mintha egy
Szempár mindig nézné, aki nem más... mint (mint)...
Én! (én!)... bár ez szitokszóra bír, KUSS!
Mit gonosz agy kihoz onnan, pszichoszomatikus!
Már oxigént szívva toxint szítok! A szív otthona
Titokszoba, piszok, honnan viszolyogva kifutsz!
Csak az iszonyom ami juss, összenyom! Pár bizonyos
Habitus, irtó ronda rítus hív, oly sok a ciklus!
Szexvágy, nihil, éhség, meglátni is félnék
Kár volt feltárni kilétét, mint a mikroszkóp a vírust!
Egy szörnyeteg ez a förtelem, a tudat ölte meg agyam, е tőrt lelem itt: egy
Dagadék zabagép, еgyedüllét, beteg űrlény külleme, rohadó fogak!
Nincs ötletem, a kezem tördelem, akkora döbbenet, amit e gömb jelenít meg
Para kép az a lét, menekülnék, el nem üt még, de jövőm rohanó vonat!
Eldeformált ferde sors vár! Mik lepik el eszem? Már kóros, elme
Forr át, mert a felvett normát veti le, belerázkódott, a
Lavina betemet, belenyomorodok, ha minden megelevenedik, falakat
Emelek, amikbe verem a fejemet, elidegenerálódok! RRAH!

[Refrén - Gorgon]
Miért nem fogom fel? Pedig minden szavadat értem
Mindig a jövőmtől féltem, de éltem! Térden…

[Gorgon]
A hétköznapokba vakulok....
Alakul ok, mitől folyton alakulok
A nyakamon harag hurok, ha még jönnek falak, hullok
Nem bírom már nézni, ahogy a sok üres tekintetű alak kullog
Hiába a Feng Shui meg a Krizokol, a Citrin, mikor 10 okol!
Ha nem tisztel senki, nemt’om, van-e tiszta pillanatom!
Miért tartasz ma glóriát, ha Mefisto irányít?
Törik az ametiszt, élem a fantazmagóriát!
Lelakott a kottám, a nyugtatókat szedem százszám
Fekete felleget feledtek felettem, akár Gomez Addams házán!
-Ma ne piszkáljanak! Már nem mérlegelek
Mert míg oroszlán voltam, nem nyilaztak rám, amiért legelek!
Nem látom a látóteremet, telement vehemenciával
Nincs errefele terefere, fele feled, kinek a nevemet lehelem sziával
Jelentkeznek már a Van Gogh-i jelek, vágom milyen lenne
A világom, mit berendeztek már a Langolierek!
Apad a patt, tapad a pad, a bolygó egy fertőzött data min a ma matat
/mert agyban tata mind egy pata mintás tatamin./
Elmém kitakarít. A kirakatba kiragadt Bagira kattan be
Adtam be kappant, de a rattan bennem pattan...
~ Majd egy halottal ott találod a Tarot palotám ~
Paranoid lettem, mit más pont innen várt el
~ Ma loptam, hogy talán old a varrott aurán ~
De a szememben hangyafoci, mit a Frontin nem vált el
Hátra tekintve nem megy előre látás. Jövendölt
Csillagjegy öven dől, hogy szülötte áll a tövén
Az élet kivágott fájának, csak mert ott született
Ahol az oppozíció kaotikus: a legzüllöttebb állatövén…
Túllépem a határt, azt is ameddig egy különc ellát
Bebörtönöz az elmém, de még itt sem kapok külön cellát!
Mi ez az érzés, mit rám a jós aggatott?...
"Minden olyan valósnak hatott..."

[Refrén]

[Outro]
A legtöbb ember veszélyesnek minősíthet nyomban
Hogy mikor üt be, szeszélyes, egy időzített bomba
A gondolat, mi a fejemben kinőtt, mint egy gomba
Egy sötét jövő látványánál mi őrjít meg jobban?