KERINGŐ
Pont úgy álmodsz, ahogy élsz
Ha lépned kéne is félsz
De ha kéne megállni, nem tudsz
Már nem bírod, de még futsz
Ahogy anyámék mondták
És ezt is jól tudták
„Fiam, ne úgy szeress, ahogy mások mondják”
Bár ők is megszokták
És te olyan vagy mint én
Sajnálom, őszintén!
Hogy néha későn mondok el valamit
Amit már tudtam a legelején
Hogyha még egyszer jönnél
Rángatnál ágyadba'
Lehet fájna a szívem
De már túlnőttem rajta!
Hogyha még egyszer jönnél
Rángatnál ágyadba'
Lehet fájna a szívem
De már túlnőttem rajta!
De tudom, nem így kéne!
Ez a „több éve semmibe beszélés”
Ez a „nem akarom tudni, hogy még létezel”
Ez a „tudom, mikor még utánam kérdezel”
Ez a „hosszúra sohasem tervezek”
Ez az „elhívlak, remélem hogy nem jössz el”
Ez az „eljössz, de tényleg, minek jöttél?”
Te is kevered az egodat a szükséggel
Nem ment úgy, nem-nem sohasem
Ezer arcok jönnek, én szemezem
Az újabb nővel, az új házamnál
Fagy jön megint mire virágoznál
Hogyha még egyszer jönnél
Rángatnál ágyadba'
Lehet fájna a szívem
De már túlnőttem rajta!
Hogyha még egyszer jönnél
Rángatnál ágyadba'
Lehet fájna a szívem
De már túlnőttem rajta!
És én nem hagyom hogy lásd
Azt a mocskot, amit hordozok
Csak három félbe váltsd
Mikor, azt mondom: „Rád gondolok!”
Én nem hagyom hogy lásd
Azt a mocskot, amit elrejtek
Mert hogyha megtalálsz
Nem lesz sajnos miért szenvedjek!
Hogyha még egyszer jönnél
Rángatnál ágyadba'
Lehet fájna a szívem
De már túlnőttem rajta!
Hogyha még egyszer jönnél
Rángatnál ágyadba'
Lehet fájna a szívem
De már túlnőttem rajta!
Hogyha még egyszer jönnél
Rángatnál ágyadba'
Lehet fájna a szívem
De már túlnőttem rajta!