A vidám apokalipszis
(Lucheni):
Ma que cazzo voi! A világnak kétség kívül vége!
Az udvarnál ezt még nem vették észre, de Bécs
kávéházaiban már mindenki tisztában van vele!
(Professzor):
Nos, e szennylap mit ír?
(Újságíró):
S a tányéron mi hír?
(Diák):
Na, végre egy parti sakk!
(Bohém):
Megöl az unalom csak!
(Költő):
Sissy szörnyű passzban van, egyre gyászol ő,
hogy elvesztette gyermekét, csak bőg!
(Bohém):
No, még egy likőrt!
(Lucheni):
No, még egy likőrt!
(Professzor):
Terhes újra, nahát!
(Újságíró):
De rejti nagy hasát!
(Lucheni és a Költő):
Ha jól megy, születni fog
egy ifjú trónutód!
(Újságíró):
Ismét a cirkuszba ment, így igaz!
(Professzor):
De császárunk anyja hogy rosszallta azt!
(Mind):
Mit számít ez, ülünk a kávéházban, itt,
és csak várjuk, jön-e az Apokalipszis!
(Lucheni):
Fecsegők! Mindent tudnak, és semmit!
Per ingannare il tempo! Agyoncsapják az időt!
(Költő):
Megint egy év kimúlt!
(Bohém):
Ez mért izgat fel úgy?
(Professzor):
A békét megkötötték!
(Diák):
Egy partit játszanék!
(Újságíró):
Nos, az ifjú császár sok hibát csinál -
államügyben rosszul politizál!
(Bohém):
Csak még egy likőrt!
(Professzor):
Az tény, hogy elszigetelt, sőt félreállított!
(Újságíró):
A krími háború nekünk csak bajt okozott!
(Professzor):
Angol, muszka, francúz - egy kupacba rég,
és most itt van Piemont is még!
(Mind):
Mit számít ez, ülünk a kávéházban, itt,
és csak várjuk, jön-e az Apokalipszis!
(Diák):
Végre kisfiút szült - ez csodára vall!
(Költő):
Úgyis elviszi tőle Sophie hamar!
(Újságíró):
Ő különös nő, nem nevelhető!
(Professzor):
Tán liberális ő?
(Bohém):
Radikális ő?
(Mind):
A magyarok barátja ő!
Jót tesz mindez, jöhet az Apokalipszis!
(Lucheni):
Megszülte Rudolfot és közben rettentő álmot látott,
egy víziót szegény!
Egy nép lázadását:
vöröslő zászlót lengettek ők a Labdaház terén!
S e zord barikádon látta ő a pici fiát, ki vezérként
élükre állt!
(Költő):
Perverz egy álom!
(Bohém):
Szép, annyi szent!
(Mind):
Kell már egy osztrák nagy Parlament!
Mit számít ez, ülünk a kávéházban, itt,
és csak várjuk, jön-e az Apokalipszis!
Mit számít ez, ülünk a kávéházban, itt,
és csak várjuk, jön-e az Apokalipszis!
(1. Csoport):
Nézünk, nőzünk, állunk, várunk,
szívunk... szívünk hőzöng, lázong,
nőzünk, nézünk, kávézunk!
(2. Csoport):
Mert már mindegy, ununk mindent,
nincs mit tenni, így kell lenni,
ez már ennyi, kávézunk!