Semmi, de semmi

(Elisabeth):
Ó, bárcsak tényleg én lennék
kényszerzubbonyban fűzőm helyett
ez megköti a testemet
ez megköti a lelkem!

Úgy küzdöttem én sok apró, kis célért,
és mondd, mit értem el?
Semmit! Semmit!

Őrült világra őrült válasz, téboly!
Talán egy ugrás, örvény szélén állsz!
Zuhanni könnyedén!
Zuhannom kéne, hát mért van,
hogy borzongok előtte én?

Mert átkom az, hogy én már csak
Elisabeth legyeklehetnék tán Titánia,
s a gúnyos szavak éle mit se bántana!

Fönn remegek én, mint, ki kötélen jár,
a mélybe, ha nézek, nincs ott
semmi! Semmi!

Kín minden lépés, mégis megyek tovább,
bár rémisztőn hív, hív már lent a
semmi! Semmi!

Biztos szabad és boldog, aki őrült aki bátor
ahhoz viszont bátorság kell!

(moduláció)

Én játszom a bátrat, és teszem, mit kell,
bár nem más az élet, csak rút ármány,
undok csalás, mert e földön
nincs más! Nincs más!