Pokolba már...

Én neked adnám a dübörgést, ha nekem adnád a szíved,
én neked adnám a rohanást, hát nyújtsd a két kezed !
Szétmarjuk egymást dühödt szenvedéllyel,
az idõnk lejár, hát pokolba már az ostoba fecsegéssel !

Refr.:Én igazat mondok nappal,
te hazudsz minden éjjel,
elég volt már !
Én rádkiáltok nappal,
te suttogsz minden éjjel,
elég már !


Ha nekem adnád a tested, én neked adnám az ágyam,
ha nekem adnád a lebegést, én neked adnám a szárnyam.
Elégetjük egymást a fölösleges beszéddel,
az idõnk lejár, hát pokolba már az ostoba fecsegéssel !


Refr.:Én igazat mondok nappal...

Én neked adnám a kulcsot, ha nekem adnád a zárat,
én neked adnék mindent, csak fogd már be a szádat !
Felejtsük el egymást, vagy tépjük egymást széjjel,
bármi jöhet még, csak pokolba már az ostoba fecsegéssel !