Ezek a fiatalok

Ezek a fiatalok nem engednek előre a sorban.
Ezek a fiatalok már nemcsak az igazságot keresik a borban.
Ezek a fiatalok, ezek csak esznek és isznak és híznak.
Ezek a fiatalok már a saját szerencséjükben sem bíznak.
Ezek a fiatalok túl hangosan hallgatnak mindent.
Ezek a fiatalok lassan már meg sem ismernek minket.
Ezek a fiatalok mégis hallják, hogy hozzájuk szólok.
Ezek a fiatalok azt hiszik, maguktól mennek a dolgok.

De mi is voltunk ászok, hatalmas nagy királyok.
Nagy bohócok, akik tudják, hogy mit szabad.
Mert a dicsőség múlandó, az ember halandó,
A szerencse forgandó, de aki játszani hajlandó,
Örökre fiatal marad.

Ezek a fiatalok már nem tudnak helyesen írni.
Ezek a fiatalok csak a vámpíros filmeken tudnak sírni.
Ezek a fiatalok egyre halkabban köszönnek.
Ezek a fiatalok hajnalban egyre később jönnek.

De mi is voltunk ászok, hatalmas nagy királyok.
Nagy bohócok, akik tudják, hogy mit szabad.
Mert a dicsőség múlandó, az ember halandó,
A szerencse forgandó, de aki játszani hajlandó,
Az örökre fiatal marad.

Amíg száll a szó, mint a léghajó, nekünk addig jó,
Mert annyi mindent nem szerettünk még.
Amíg szól a dal, addig minket hall öreg és fiatal.
Mert annyi mindent nem szerettünk még.

De mi is voltunk ászok, hatalmas nagy királyok.
Nagy bohócok, akik tudják, hogy mit szabad.
Mert a dicsőség múlandó, az ember halandó,
A szerencse forgandó, de aki játszani hajlandó,
Az örökre fiatal marad.

De mi is voltunk ászok, hatalmas nagy királyok.
Nagy bohócok, akik tudják, hogy mit szabad.
Mert a dicsőség múlandó, az ember halandó,
A szerencse forgandó, de aki játszani hajlandó,
Az örökre fiatal marad.