Elvitt az éjjel

Ott álltam a végállomáson,
és olyan nagyon egyedül hagytál.
A neonfényben eltűnődtem:
mennyit kaptam és hogy mennyit kaptál.

Hűvös volt a lehelletem,
csókod szellemét idézte.
Ökölbe szorított üres kezem
érintésed őrizte.

Magányos este sétába kezdtem
és megint éreztem, hogy átkarolsz,
de nem szóltam, mert előre tudtam: ha kérdezlek
te eltűnsz, és nem válaszolsz.

Hűvös volt a lehelletem,
csókod szellemét idézte.
Ökölbe szorított üres kezem
érintésed őrizte.

REFRÉN:
Hé, hát elvitt az éjjel.
Az utolsó csókot úgy
szakította széjjel,
mint egy madzagot.

Világított egy telefonfülke
és vártam, hogy: a készülék megcsörren,
a távolból a hangod halózik,
s nevetve csak annyit mondok: 'Téves, kérem !'

Hűvös volt a lehelletem,
csókod szellemét idézte
Ökölbe szorított üres kezem
érintésed őrizte.

--: REFRÉN :--