Ki útra kel
E világon nincsen semmi rendben,
Mért kerget el az, kit úgy szerettem?
Hasogat a szívem, fáj utána
S ez a szív még ezt is megbocsátja.
Odamegyek, hol nem ismer senki,
Ahol szabad bánatosnak lenni,
És amikor elsirattam végleg,
Fejemet feltartom majd az égnek!
Nevet rám az ég, jaj, én úgy repülnék!
Bármelyik madárral kis időre cserélnék!
Feljebb repülnék, bizony, feljebb, mint az ég,
Aztán visszasietnék a szívemért!
Ki útra kel, milliószor botlik el,
Viharverte szívvel is csak egyre énekel!
Az út porát szerelemre váltja át,
Szerencséről álmodik és megy tovább!
Lehetek én bárki hű szerelme,
Hogyha igaz szívet ad cserébe,
Olyantól már távol tart az Isten, / vagy:
Olyantól mentsen/védjen meg a jó Isten,
Aki elkerget, ha semmim sincsen.
Nekem is csak útra kellett kelnem,
Hogy meglássam, kit szabad szeretnem,
Mögöttem a széllel, messze érek,
Fejemet már feltartom az égnek!
Nevet rám az ég, jaj, én úgy repülnék!
Bármelyik madárral kis időre cserélnék!
Feljebb repülnék, bizony, feljebb, mint az ég,
Aztán visszasietnék a szívemért!
Ki útra kel, milliószor botlik el,
Viharverte szívvel is csak egyre énekel!
Az út porát szerelemre váltja át,
Szerencséről álmodik és megy tovább!
Ki útra kel, milliószor botlik el,
Viharverte szívvel is csak egyre énekel!
Az út porát szerelemre váltja át,
Szerencséről álmodik és megy tovább!