Züllött éjszakák (ft. Marcus)

Refrén:
Héj, a züllött éjszakák, a régi cimborák.
Héj, hallom most is még a hívó dallamát
Ná, ná, ná, ná. Elmúlt a régi nyár.
Ná, ná, ná, ná. Jól tudom, nem jön vissza már.

Horus:
Cimborám! Hadd meséljek magamról,
én nem miattad gyanakszom, hát remélem nem haragszol.
...nézz a szemembe, az asztal szinte felnevet,
ő látta, hogy temettem el a be nem váltott terveket.
Az évek szaladnak és visszanézni fáj,
már csak egy halványuló szép emlék maradt a régi nyár.
Lassan elfogynak a sörök, a lányok messze járnak,
búcsút intettünk a balhénak, a züllött éjszakáknak.
...A szívem visszahúzna még,
ha száz évig élnék, hülyeségből úgyis volt elég.
Alszik már a béke út, a buszmegállópadka,
és a szekrény mélyén pihen meg az ütött kopott labda.

Refrén:

Marcus:
...Nem jöhet vissza soha többé pár dolog,
A kilőtt nyíl, az elhajított kő, a nyári záporok.
Emlékszem, ha lement a nap már hajtott a vérem,
És nem kértem, de a hajnal fényei eljöttek értem.
De tudd, a fekete is lehet ragyogó,
Tudod testvérem az életem egy kopott mulató.
Járva a vidéket látom, ahogy a legények fáznak,
Látszik a szemükben, érzik, vége van a forró nyárnak.
Utána nyúlnának, kaparnak két kézzel,
De a barát az barát marad, és mindig megvendégel.
Ezért, ami az enyém az a tiéd is, hát vedd el,
És koccintsunk most arra, hogy ezt soha ne felejtsd el.