Hajdúk

Ahol a végtelen Alföldre ráborul az éj
Ahol perzsel a nyár és fagyos a tél
Ott, a nagy magyar rónába bele ordítok
Jól nézzetek meg! Hajdú vagyok!

Budától Bécsig rettegték nevem
Nem hagytam hátra testvérem, fegyverem
Dózsa György húsával etettetek
De hajdú vagyok, nem törtök meg!

Bátyám a vihar, húgom a szél
A pusztában őseim lelke zenél
S a vérrel áztatott évszázadok
Velem üvöltik: hajdú vagyok!

Taposta földem Habsburg és török
Farkasként éltem a farkasok között
Vasláncra verni egy sem tudott
Hajdú vagyok! Szabad vagyok!

Csizmáját nem törli senki belém
Megvédem mindazt, mi joggal enyém
Kezemben Bocskai-zászló lobog
Hajdú vagyok! Nem alkuszok!