Prológus
Petrás János
Mint a kiszáradt föld, mely esőért ásít
Szomját vérrel oltja, ki szabadságra áhít
Az első ágyúszóra madarak rebbennek
Magasra fel, neki az égi végtelennek
A második hangjától remegnek a falak
Évszázados kövek egymásra omlanak
A harmadik ágyúszó győzelmünk hirdeti
Dicsőség Istennek, ki kardunkat vezeti
De nem elég kivívni a szabadság szent jogát
Azt meg is kell tartani minden bajon, vészen át
Ha úgy tetszik, a vert had ma előlünk megfutott
De az ördög nem alszik, testvéreim
Tartsuk szárazon a puskaport!