Minden száj nyitva áll

Minden száj nyitva áll
És a fény megcsillan
A pillanat késhegyén
Aki él, feláll
Hogy biztos-e, amit lát
Jönnek ki a
Tengerből a bálnák

S jönnek ki a
Fák közül az emberek
Akiknek azt mondták
Hogy nem lehet

Abból úgyse semmi
Amit gondoltok
A pillanat most
Mindenkit tetemre hív;
Rakja föl mindenki a szárnyait
Nekem is van
A szekrényben egy kis fehér
Verdesek, de testem
Már túl kövér

S jönnek ki a
Fák közül az emberek
Akiknek azt mondták
Hogy nem lehet

Abból úgyse semmi
Amit gondol - Tokkal-vonóval
A mellbe\' csomóval
Gyöngyök disznóval keverve
Mind csak áll
Mint a bál
Előtt régen Hamupipőke
De jönnek galambok
Segítenek magot
Válogatni, ki
Nem szeretne ott lenni
A tányéron?

Mennyi szép mozdulat
Halak üveg mögött
Nők dugás közben
Autók a sztrádán
Virágok tavasszal
Ablakok ősszel
Didergő királyok
Sok szép halálok
Besétál, leteszi
A vizes kalapját
És azt mondja:
- Itt leszek ezentúl
Te meg almát eszel bicskával
Váratlanul jöttél
- mondod, falatot rágva

Miért pont most jönnek ki
A fák közül az emberek
Akiknek azt mondták
Hogy nem lehet