Amikor feljöttél

Amikor feljöttél hozzám majdnem meghaltam,
hisz addig a hangod csak telefonon hallottam.
De amikor ott álltál előttem az ajtóban, (Jézus)
oly ronda voltál, hogy attól majdnem meghaltam.

Én ilyen csúnyát még életemben nem láttam,
jó nem vagy egy Vénusz, de ilyet azért nem vártam.
Már megbocsáss kérlek, de rögtön be is ágyaztam,
s a dologról véled már többé nem is tárgyaltam.

De az élet szép, vagy legalábbis szebb mint te,
hisz oly rémség, mint te vagy nincs csak elvétve.
(Hogy nézel ki? Az ég megáld!)

Amikor feljöttél hozzzám majdnem meghaltam,
s a kutyámat kínomban háromszor meg...haraptam.
És egész éjjel inkább a hideg falra tapadtam, (juj, de jó)
és egészen másnapig érintetlen maradtam.

Halló Margit? Na menj a ...
Mi? Hagyj békén, jó!
Mert köztünk mindennek vége!