Az én életem
La-la-la ...
Napfény után megy a fecskemadár.
Hova száll?
Délnek repül, tudja, arra van a nyár.
Oda száll.
Én sose megyek el, én sose hagyom el
a napfényt, mely itt ég a szemeiden.
Az én életem attól lett boldog,
hogy nálad talál vigasztalást
és annyi mást.
Az én csillagom itt jár a földön,
én tőled kapom a biztatást,
és annyi mást.
Az én vágyaim hozzád kísérnek,
te adsz nekik végtelen megújulást.
Észak felől fagyot üldöz a szél.
Ideér.
Hó táltosán, hogyha közeleg a tél.
Utolér.
Én sose megyek el, én sose hagyom el
a csókod, mely adja a nyár melegét.
Az én életem attól lett boldog,
hogy nálad talál vigasztalást
és annyi mást.
Az én csillagom itt jár a földön,
én tőled kapom a biztatást
és annyi mást.
Az én vágyaim hozzád kísérnek,
te adsz nekik végtelen megújulást.
La-la-la ...
Az én vágyaim hozzád kísérnek,
te adsz nekik végtelen megújulást
és annyi mást, és annyi mást.