De akkor már hol leszek én?
Mikor éjszakákkal egybetűnnek nappalok,
s az őszi harmat ül a fák tövén,
a két kezembe hajtanád a homlokod,
de akkor már hol leszek én?
Mikor szobád körül didergő tél oldalog,
ablakodnál elsuhan egy fény,
szívdobogva azt hiszed, hogy én vagyok,
de akkor már hol leszek én?
Hát bújj ide hozzám,
légy kicsit kedvesebb!
Ne küldj, ne engedj el engem,
ezt nem teheted!
Ha majd álmaidat elviszi a képzelet,
s tétovázva indulnál felém,
az éjszakába kiáltod a nevemet,
de akkor már hol leszek én?
Hát bújj ide hozzám,
légy kicsit kedvesebb!
Ne küldj, ne engedj el engem,
ezt nem teheted!
Ha majd álmaidat elviszi a képzelet,
s tétovázva indulnál felém,
az éjszakába kiáltod a nevemet,
de akkor már hol leszek én,
de akkor már hol leszek én?