Ha rám talál

A ligetben sétálnak szerelmespárok,
látszólag vidáman közöttük járok.
Önfeledt kacagás hangjai szállnak,
s jobb híján kiáltom a dölyfös fáknak:

Ha rám talál majd az, aki vár,
a szemembe néz, a szívébe zár.
Majd, ha jő a nagy ő, nekem más sose kell,
én a kezét sosem engedem el.

Ha rám talál, majd nem megy tovább,
és mellettem él egy életen át.
Téli álmok után vele eljön a nyár,
szerelem tüze vár, ha rám talál.

Haja színét, mosolyát ideképzelem én.
Valahol él, s nem is érzi, hogy rég az enyém.

Ha rám talál, majd az, aki vár,
és mellettem és egy életen át.
Téli álmok után, vele eljön a nyár,
szerelem tüze vár, ha rám talál.

Ha rám talál, majd az, aki vár,
és mellettem és egy életen át.
Téli álmok után, vele eljön a nyár,
szerelem tüze vár, ha rám talál,
ha rám talál, ha rám talál.