Kék a te szemed
Könnyű, kis ruhában kószáltál a parton,
fényben fürdetett a júliusi alkony.
Nézted a vitorlás, apró hajókat,
s én nem tudtam a szemem levenni rólad.
Akkor indult el bennem e dal talán.
Hallgasd meg, neked szól ismeretlen lány.
Kék a te szemed, ó-ó-ó.
Gyémánt tüzű, kristályvizű tó, ó-ó-ó.
Mint a távoli Amur,
dél-olasz azúr égbolt kékje.
Szőke a hajad, ó-ó-ó.
Selymes aranyfényben ragyogó, ó-ó-ó.
Nyárban ért búzamező,
májusi verőfény.
Karcsú tested, mint a nád,
mikor rácsókol a szél.
Rózsabimbó színű szád
mennyi titkot ígér.
Ó, mért, mondd mért, vagy ily csodás, ó-ó-ó,
mestermívű festményre való, ó-ó-ó.
Azért fáj csak a szívem,
mert másnak vagy ilyen szé-é-é-ép.