Micsoda nagyszerű dolog
La la la la...
Micsoda nagyszerű dolog,
amikor egymagam vagyok.
Nézem a tarka utca lázas ritmusát.
Magamban halkan dúdolok,
talán egy régi dallamot,
miközben úgy lesem a házak ablakát.
Ilyenkor minden érdekel,
ilyenkor mindent látni kell,
nevető arcok, s néma harcok árja zúg.
Néha tán hátra fordulok,
amott egy tűsarok kopog.
Legyintek egyet, s aztán fogy tovább az út.
Megyek tovább, lesek csodát,
hisz annyi van köröttem, csak figyelni kell.
Út menti fák, száz Góliát,
tőlem de távol vagytok, s mégis oly közel.
Micsoda nagyszerű dolog,
amikor egymagam vagyok,
nézem az utcát, hol egy élő film pereg.
Magamban arra gondolok,
nemsoká átölel karod,
s rohanok hozzád én, mert mégis jobb veled!
La la la la...