Az óceán II. (Mindig úgy ölelj)

Végül minden út ide, a titokzatos óceánhoz ér,
ismeretlen parton állsz a múló idő mozgó szigetén.
Az óceán figyel csak és vár,
nem tárja fel titkait, mindent mélybe zár.
A hullámok között mozdul már a holnap,
Alakja és arca nincs, kérdeznéd, de hallgat.
Nem engedi sejteni, hogy velünk lesz, vagy ellenünk.
Ölelj át, mindörökre így volna jó.

De erőt gyűjthet ellened és ellenem a gyűlölet, vigyázz!
Eltéved az értelem, ha szorítja a félelem, vigyázz!
Az óceán figyel csak és vár,
alkot és nem kérdezi, te mit választanál.
Ad és elvesz szüntelen, a szándék sosem látszik,
jó és gonosz éppen úgy, mint egy gyerek hogyha játszik.
Mindig úgy ölelj, mintha utoljára volna már.
Ölelj át, haragosnak tűnik az óceán.

Vigyázz!
Vigyázz!
Vigyázz!