Szökj el!

Mindig hű akartam lenni sosem voltam,
Bárhogy féltem is a búcsúzásoktól.
Egyszer fölösleges voltam,
Máskor nyugtalan bolond,
S örök kérdőjel volt, hogy csináljam jól.
Forrón türelmetlen éveinket éljük,
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
A tegnap ronggyá tépett újság
A holnap szöveg nélküli dal,
Ugyan minek kéne magyarázkodás?

Menj el! Szökj el! Ha itt már nincs hely!
Menj el! Szökj el! Új bort nyiss fel!

Ugyan mit számít, hogy mit mondanak rólad
Két fal között, keskeny hídon áll a vár
De neked mi dolgod ezzel, magad vagy vágtató folyón,
S valahol téged is vár az óceán.
Forrón türelmetlen éveinket éljük,
Sehova, senkihez nem köt megszokás,
És ha megsebeznek, becsapnak,
Vagy nem figyelnek rád,
Ugyan minek kéne magyarázkodás?