Te
Diaz:
Akár a randevúra készülve, remegve állsz a tükör elé,
Kezeddel tartod a levegőt és mindig így fogsz mellé,
Mert tiszta vagy,.. De mégis bűnös,
Olykor kelletted magad mikor nem kellesz, mert zűrös az életed,
Félelmet keltesz a kést, élezed,
Küzdenék elhalkult szavaidér és nézném, ahogy élvezed,
Bőröd alatt árnyék, a szent és sérthetetlen,
Hol minden kecses de értelmetlen,
Mégis, dicséretben úszol, bár ezzel zavart okoztál,
Megváratva a döntéssel, izgalmat fokoztál,
A pénz butít, és nyomorba dönt,
Mondták mások, ahogy énis lásd be, futod az otromba kört,
Mely megölt mára, így lett a belsőd másé a gazdag familiáé,
Hol nem háborog a tenger,
Tudom, eladták a lelked, mégis maradtál szegény,
De megálltál a lábadon TE, az egyszerű legény.
Refrén (2x):
Felhők gyülekeznek, égbolton lejátszott meccsek,
De arcodból fénylő szemed, látom higgadságod meglep,
Fellök... A szél de viszi tova hangot,
Ha szólít a szegény, rohansz, mögötted hagyva a rangot
Rubik:
Hiába nyújtom kezem feléd, ha az árnyak visszatartanak
De mégis kettőnk közt csendes a harmónia, visz a katlanba
Egy furcsa erő, tánc súly nélkül a kard élén
Mégis ha lesúlyt a kar, némán te magad leszel a kérdés
Hogy mi történt, hogy miért is fordult be a csávó
Összetört tükröm szilánkjai reflektálják, mit érzek
Megrázó, utólag kapar fel, ki eddig veszted várta
De a hangod fülemben marad mindig a vesztes vágya
Diaz:
Tudom, a megértés nehéz, lehúzza vállad
Összecsapnak a hullámok eszméink között habár ezt vártad
Vagy nemde? Majd az élet tanít rendre, hidd el
Te rettegsz boldogan de, ha fáj a hangod, vidd fel
Én látom mit te nemlátsz, a világra tárom a blendém
Ha az egyenes út járható miért mindig a ferdén
Mész? Sokat ér az írhád ez többször irták
Megrontottak a birkák, kik a terhet nem bírták
Ő a vezérem, ki belsőleg vezérel
Közel álltok hozzám mégis, csak ez ér el
Kit megértek, mint ha beszélne hozzám, pedig csak hallgat
Ki most mesél és altat
Refrén (2x):
Felhők gyülekeznek, égbolton lejátszott meccsek,
De arcodból fénylő szemed, látom higgadságod meglep,
Fellök... A szél de viszi tova hangot,
Ha szólít a szegény, rohansz, mögötted hagyva a rangot
Rubik:
Éncsak, arra vágyom, hogy fülembe súgjál halkan
Lehet másnak fülsértő, de nekem símogató dallam
Szavad, bár olykor mocsokban fürdessz
Cserbenhagysz, kispadra ültetsz, ezzel büntetsz, mert
Olykor szégyellek, isteni szépséged megtörték az évek
Kietlen tájakat szeltél át hideg télben
Nem tévedtél el, megtaláltad helyed a térben
Bár alázattól kopott térded, mindig a jobbik éned
Mutatod nekem, akár egy oscardíjas színész
Minden ember halandó de te örökké maradsz vitéz
Emelt fővel állsz tovább, akkor is, ha csontig égnek
A szitkok, mond mi a titkod? Még meddig bírod?
Megfejthetetlen rejtvényt, amit kapok válaszként a kérdésemre
Egy rébusz, mégis zseniális, ereszkedek fél térdemre
Előtted, hisz nekem te vagy a mindenem
Ha ledől a bástya a vár, elveszik, de akkor sem tűnsz el hirtelen
Mint a szavakkal összetákolt barátság
Rossz minta, selejtes mintha minden hiba direkt volna
Akár egy defektes kerék vagy egy álmatlan éjszaka
Ezek életképek, de az egész létem téged éltet