Titkok kertje

Csoda érzés, mégis féltés,
Ha a szerelem már átkarolt.
Száll a szívem, semmi sincsen,
Csak úgy jött, és elrabolt.

Érzem végre, csendben új csodát ígér,
Szívem dobban, egyre jobban
Látom csillagport hint rám az ég.

Az arcod tiszta tükrén a napfény csillogó

Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.

Pici szirmok, harmat csillog,
Színes pillangókkal száll a szél.
Annyi illat bódít, ringat,
S az ég a földdel összeér.

Árnyék nélkül ma már szikrázó a fény,
Benne úszom, éppen alszom,
Mert az álmunk végleg összeért.

Az arcod tiszta tükrén a napfény csillogó

Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.

Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.
Mondanám, de nem akarom, féltelek, s ez jó nagyon
Itt élsz a szívemben, a titkok kertjében.