Félórás emlék

Keresem még ma is, ki voltál,
éjszaka eszembe jutottál.
Emlékszem, hogy milyen szép voltál,
ha jó kedved volt, rám mosolyogtál.

Gondolatok játszanak velem,
azt a filmet újra megnézem.
Rád gondolok a sötétség útján,
emlékezz majd, Te is gondolsz rám.

Reszketek, ha cseng a telefon,
félve várom, azt hogy majd ki szól.
Emlékszem, hogy milyen jó voltál,
minden reggel elsőnek hívtál.

Majd, ha újra látlak, megkérdezem ki voltál,
merre tűntél el a sötétség örök útján.
Ha választ nem is kapok, elég lesz, ha csak látlak,
érzem semmi nem lesz, mindig-mindig csak várlak.

Nehéz szívvel útnak indulok,
én sem tudom, hová juthatok.
A remény hajt, hogy találkozzunk még,
A szerencsém már úgyis a tiéd.

Majd ha újra látlak, megkérdezem, ki voltál,
merre tűntél el, a sötétség örök útján.
Ha választ nem is kapok, elég lesz, ha csak látlak,
érzem semmi nem lesz, mindig-mindig csak várlak.