Távolkelet

Fáraóként isten vagyok, ki köztetek él,
minden enyém, életeket a kezemben tartok én,
mégis, ha ragyog a nap, a szívem rideg marad.
Nincs bánatom, nincs örömöm,
életem vér és gyönyör.
Hol van az, ki szeretetet ad?

Fáraóként hatalmam végtelen,
minden enyém, vagyonom töménytelen,
mégis, ha ragyog a nap, a szívem rideg marad.
Nincs bánatom, nincs örömöm,
életem vér és gyönyör.
Hol van az, ki szeretetet ad?

Fáraóként megkövet a föld és az ég,
minden enyém, elérek bármit én,
mégis, ha ragyog a nap, a szívem rideg marad.
Nincs bánatom, nincs örömöm,
életem vér és gyönyör.
Hol van az, ki szeretetet ad?

(Nem publikált, koncerteken hallható)