Világutazó egyveleg

Mit remélsz,mit remélsz,mit remélsz,mondd az életedtől mégis mit remélsz,talán mindent,talán semmit de ha győzz a józan ész,többre mész és nem lesz oly nehéz

Ma nem kell a hangos nóta szó,csak kék ég s a tenger,a kettő együtt csábító,a kék ég s a tenger
Úgy száll egy hófehér hajó,két szív és két ember,ma minden táncra csábító,ma élni,élni jó

A búcsú mindig fáj,ha búcsúzni muszáj,ó ígérd meg hogy nem sokára vissza jösz hozzám

Ez volt a legszebb nyár,már lassan őszre jár,de meg szépülnek napjaink ha gondolsz rám

Londonban sej van számos utca,és minden utcán van sarok,és minden sarkon vannak házak,és minden házon ablakok
Ha nincsen pénzem iszom hitelben,enyém a legszebb lány szerelme,enyém a legszebb rózsaszál,aki az utca sarkon áll

Ő ha karjaiba zár az élet szinte más már rossz színek is láttom
S úgyis olyan csábító,csak hétköznapi szó,ha közhely azt se bánom,jó ha karjaiba zár a szívem erre vár,s ez így egy boldog álom,csak ő és csak én,s de jó hogy van,azt hittem ez már egy életre hív majd