Fehér sziklák
Fehér sziklák, még emlékszem rátok,
mennyit sétáltam, közöttetek.
Arra minden kopár, forrón perzselt a nyár,
szél sem rezdült, a tenger felett.
Fehér sziklák, ti láttatok mindent,
mikor elfogott engem a láz.
A kis öbölhöz simult egy bárka,
és a bárkán egy öreg halász.
Mellette állt egy gyönyörű lány.
Tudtam jól, hogy most valaminek történni kell.
Láttam az arcán, már ő is várt rám.
Biztatott ő, szép szemeivel.
Együtt láttuk a holdfényt a parton.
Csókra csókolt, de még sincs tovább.
Jött a hajnali fény, s egyedül álltam én.
Soha többé nem láttam nyomát.
Ha a víz felett sirályok szállnak,
újból idézik azt az időt.
Ugye nem volt ez csalóka álom,
fehér sziklák ti láttátok őt.
Mikor ott állt, a gyönyörű lány.
Tudtam jól, hogy most valaminek történni kell.
Láttam az arcán, már ő is várt rám.
Biztatott ő, szép szemeivel.
Ha a víz felett sirályok szállnak,
újból idézik azt az időt.
Ugye nem volt ez csalóka álom,
fehér sziklák ti láttátok őt.
Fehér sziklák…
Fehér sziklák…
Fehér sziklák…
Fehér sziklák…