Mindennapos forradalom
Kovácsovics Máté
Szétnézek, minden oly sötét
Utcáknak a dohos légkörét
Szívom, jó mélyre le
Ez a lényege
Miért? Mondd miért?
Felkelni a semmiért
Fáj, úgy fáj
Elnyel a félhomály
Két kézzel tartom a falakat
Széttépnek közben a madarak
Elfajult most már mondhatom
A mindennapos forradalom
A nyomasztó, mindig egyforma
Napokat az ember megszokja
Hisz annak, aki magyaráz
Vagy megaláz
Jó, hát jó
Nem jön a megváltó
Kár, nagy kár
Ködös a láthatár
Égjen az összes elnyomó
Minden hozzátartozó
Égjen a gond, a sérelem
Szép fényesen
Két kézzel tartom a falakat
Jól laknak rajtam a madarak
Az embernek nem kell ennyire
Mindenhatónak lennie
Vállalom, vállalom
Hordani a pórázom
Megvisel, megvisel
Törődni a semmivel
Fáj nagyon, fáj nagyon
Hordani a pórázom
Menni kell, menni kell
Törődni a semmivel