A Fények Földjén
... Egy pillanat az idő-alagútban a vakítóan fehér messzeség felé- talán maga volt az örökkévalóság. Ez a hely maga a csoda. Leírhatatlan, elmondhatatlan nyugalom töltötte el testem, ahogy a tejszerű, vakítóan fehér, végtelennek tűnő tájra értem. Ködvilág. Testemet lágyan tartotta a tiszta fény, mikor a ködből arcok váltak valósággá, majd árnyék-kezeikkel tapintották lelkemet. Ez az a hely, hol a lelkeink mindig is éltek és élni fognak az idők végezetéig. Én is azonnal éreztem: közülük való vagyok. Furcsa, kettős érzés kerített ekkor hatalmába: A nyugalom és a csalódottság érzése. Már egy kicsit sem félek a haláltól, ha az az egyetlen út, hogy ide juthassak... Miért kell küzdenünk egész életünkben a földön, ha úgyis ide jutunk? És ha úgyis ide jutunk, nem mindegy akkor, hogy hogyan éltünk? Sajnáltam is, és örültem is annak, hogy vissza kell térnem, de nem tudom, hogy képes leszek-e megtartani a titkot...Újabb villanás- és ismét az ágyamban találtam magam, kedvesem mellett, de nem tudtam elaludni, csak néztem, hogyan gördülnek az ablakon az esőcseppek, mintha a világ örömkönnyekkel üdvözölné visszatérésemet...
Lehet, még csak egy perce vagyok élő
Igen, még valami fáj
Az is fáj majd, ha át kell újra élnem:
Hova tart ez a világ...
Mint egy álom, oly nyugtatóan hat rám
A ködfátyol betakar
Visz a szél, mint egy porszemet az égen
Melynek része vagyok már...
És egy lélek száll a Fényben-
Melynek átadom az énem...
Füstből, ködből építi arcát a sok légtestű lélek
Bennem álmodják majd újra át a fény dalát
Vágyaim múltba vesző fonalát
Kiszakítja az életem földjéből
Ez a hely olyan más
Nem riaszt az elmúlás, ha ideérhet a lelkem majd...
Ez voltam én - a Fények Földjén
És most már bennem él a remény
A testem csak test
A vérem csak vér
De Fény a lelkem...
Angyal: 'A Fények Földje vár, ha ott lent
Már nem láthatod többé a Nap fényét
A félelmek után, már nincs, ami fáj-
Meghal a bánatod
A Lélek Templomát, mikor végleg
Elhagyod, mert nem élhetsz örökké
Vigaszt majd itt találsz, de akiket elhagytál,
Azok nem tudják még...'